3.rész

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Köszönöm, hogy megint itt vagytok nekem! Köszönöm a szavazataitokat, kommentjeiteket, nagyon örültem mindegyiknek! Köszönöm! Nos, nem is tartalak fel titeket! ;) Rövidke rész lett, de remélem hatásos és szép lesz! Jó olvasást! Szeretlek titeket! Puszi.

Éreztem. Éreztem, hogy valami rossz történt.

~ Kelly?! Kelly itt vagy még? - kapkodtam a levegőt, mert nem adott választ fél perce.
~ Courtney, Én ezt nem bírom tovább! - szólalt meg zokogva.
~ De...de Kelly mi a baj? - kérdeztem aggódva.
~ Apa. - suttogott - Amióta elmentél, leivott a pult alá, és megállás nélkül veszekednek anyával. - szipogott.
~ De ugye nem bántott titeket? - kérdeztem.
~ Nem. Még nem. - mondta.
~ Még? Még?! Kelly azonnal hívd a rendőrséget! - háborogtam.
~ Nem Courtney. Nem tehetem. Nem akarom, hogy rács mögött végezze. - mondta.
~ De hát Kelly! Ez nem normális.
~ Sajnálom....Sajnálom. Gondolkodtam már azon, hogy lemegyek és közéjük állok, de az túl nagy kockázat lenne. - mondta, amit teljesen megértettem.

"Figyelmeztettek már, hogy nem jó mindent magamba fojtani, de ha szabadjára engedem az indulataimat, utána mehetek mindenkihez bocsánatot kérni. Talán az a legegészségesebb, ha a fülemen engedem ki azt, aminek ki kell jönnie. ,,

~ Kelly....Én, én annyira tehetetlen vagyok. - dadogtam.
~ Hát még Én. De sok bajom nem lehet, mert bezárkóztam, így biztonságban vagyok.....,de Anya...nem hagyhatom. Na, de most le kell, hogy tegyem. - mondta.
~ Kelly...vigyázz magadra..és, ha esetleg nagyon bedurvulna, rögtön de rögtön hívd a rendőröket! - szegeztem a lelkére.

~ Oké Courtney. Bocsi, hogy zavartalak. Szia. - köszönt el, majd lerakta.

Nagyszerű. A legjobb barátnőm egy alkoholista emberrel - akarom mondani

az apjával - él egy fedél alatt. Szörnyű estének nézünk elébe. Nem sokat fogok aludni.

* Másnap reggel *

 Hajnal lehetett, amikor végre le tudtam hunyni a szemeimet. Sosem éreztem még ilyet. Vártam valamire. Egy hangra, egy jelre. Tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit, de mégis...mégis bennem volt egy érzés. Egy szorító, egy görcsös. A kezeim a hasamon összekulcsolva hevertek, és csak néztem magam elé. Nem tudtam mitévő legyek. Végül összeszedtem a gondolataimat és, úgy döntöttem, hogy lepihenek.

"Kétfajta helyzet van a világon, az, amelyiken tudunk változtatni, és az, amelyiken nem, mint ahogy a csillagokon, és a halálon sem. És arra jöttem rá, hogy őrült pazarlás, sőt bűn olyasmiken aggódni , amiken nem változtathatunk. ,,

2.rész

Sziasztok! Na végre.... ugye? Bocsánat, hogy késlekedtem, de meghoztam az új részt, ahogy ígértem. Remélem tetszeni fog! Köszönöm a komikat, szavazatokat, csak így tovább! Jó olvasást! Puszi x 


Szép lassan elsétáltam Kelly -ék házáig, majd megálltam a bejárat előtt és becsengettem.

- Szia! - nyitott ajtót, majd megölelt.
- Szia... - motyogtam karjai közt, miközben mélyen beszívtam kedves illatát.
- Gyere be! Már vártalak! - intett, majd felvezérelt a szobájába.

Ahogy beléptem az ajtón, vicces látvány fogadott. Az ágyon a CD -k, kazetták szana-szét hevertek, az asztalon pedig már gondosan ki voltak készítve a nasik és az innivalók. Hirtelen, Kelly a hátam mögül előszökkent, és gyorsan az ágyba vetette magát.

- Elnézést a rendetlenségért, de úgy gondoltam, így könnyebb lesz, majd választani. - vigyorgott, mire Én csak megráztam a fejem és mosolyogtam.

- Nosztalgiázzunk egy kicsit? - emelt fel, egy kazettát , amin ez állt : " Kicsi Kelly és Courtney nyaral".
- Ohh hát ez...ez még meg van? - forgattam a kezemben a kazettát mosolyogva.
- Igen.... - nézett rám könnyes szemekkel.
- Ohh.. Kelly....! - öleltem át - Ezt nézzük! - mondtam, majd habozás nélkül beraktam a kazettát, a lejátszóba.

Miközben néztük, egyszerre minden emlék feltört bennem. Annyira, hogy még észre sem vettem, de már a könnycseppek ott sorakoztak a szemhéjamon. Voltak olyan pillanatok, amikor egymásra néztünk, és csak nevettünk, és voltak olyanok is, mikor átöleltük egymást, és csak szipogtunk. Magunkra sem ismertem. Ezek mi voltunk...?

- Jajj Courtney....úgy szeretlek! - nevetett, majd beletúrt a hajamba.
- Én szintén. - kacsintottam - Pillanat és jövök, csak csörög a telefonom.. - mosolyogtam, majd kimentem a szobából.

~ Tessék...?
~ Szia, kicsim! Most már lassan ideje hazajönnöd... - kezdte anya.
~ Anya....megbeszéltük, hogy 21:30 -ra, már otthon leszek. - könyörgöm...nincs óra a telefonomon, vagy mi?
~ Oké-oké, csak felhívtalak, hogy minden rendben van -e. - magyarázkodott.
~ Persze, igen...na szia, majd megyek!
~ Szia, kicsim. - köszönt el, majd lerakta.

- Na? Ki volt az? - érdeklődött Kelly.
- Anya....nem tudom miért félt ennyire...19 éves vagyok! - értetlenkedtem.
- Jajj...ezen, nehogy kiakadj..inkább, örülj, hogy így szeretnek Téged. - nyugtatott meg.
- Hát oké..végül is, igazad van. - mosolyogtam, miközben legbelül szörnyen bántott ez a szó: Téged.
- Amúgy, hányra kell otthon lenned? - kérdezett.
- Hát, 21:30 -ra, úgyhogy, ha nem baj, akkor már lassan indulok is. - mondtam.
- Oké. - mosolygott - Gyere, lekisérlek!
- Köszi. - vigyorogtam.

Segítettem összepakolni, majd elköszöntem a szüleitől és Tőle is.

- Hát, köszönöm szépen ezt az estét, egyszerűen nagyszerű volt! - kacsintottam, majd kicsit oldalba löktem.
- Igazán nincs mit. Én köszönöm, hogy eljöttél. - mondta, majd megölelt és elbúcsúztunk.

Már sötét volt. Az utcán csak itt-ott lézengett néhány ember. Bevallom, kicsit féltem, de szerencsére épségben hazatértem.

- Jó estét, kívánok Cookson család! - jópofiztam a bejárati ajtóban, a cipőmet levetve.
- Jó Estét, Courtney... - üdvözölt anya, az Estét kihangsúlyozva.
- Igen,......már megyek is... - válaszoltam flegmán, mert értettem, hogy ezzel úgyis, csak arra akar célozni, hogy feküdjek le aludni, mert már 'késő' van.

Felmentem a szobámba, letusoltam, majd lefeküdtem. Már épp félálomban voltam, amikor egy fénypont bevilágította az egész szobámat. Azt hittem, csak álmodok, így automatikusan átfordultam a másik oldalamra, mikor megláttam, hogy a telefonom az. Bejövő hívás. Fél 12 -kor? Mégis ki lehet az?

~ Tessék? - szóltam bele halkan.
~ Szia Courtney..... - szólt bele félénk hangon Kelly - Nagy baj van. - fejezte be, mire szemeim kikerekedtek és rögtön kipattantam az ágyból.

1.rész

Ez a rész most kiscsit rövid lett, de csak azért, mert kíváncsi vagyok, mennyire tetszik nektek, ahogy írok! Megígérem, ha legalább 1 komi is összegyűlik, hozom a következőt és az már sokkal hosszabb lesz!:) Jó olvasást! Puszi x


Ragyogó májusi napsütés,..csillogó víztükör,...kék ég,.... csiripelő madarak. Szinte már érzem, ahogy a meleg nyári szellő néha - néha megsimogatja arcom. Olyan mintha egy álomvilágban élnék. - tűnődtem a stégen ülve.
Amióta az eszemet tudom, ez az a hely, ahol naphosszakat tudnék eltölteni.: A kertünkbe vágó kis tavacska. Gyerekkorom legszebb pillanatai mind ehhez a kis tóhoz kötődnek. Egyszerűen imádok itt lenni. Mostmár 19 éves vagyok, apával és anyával élem együtt életem egy kis házban, Dublinban.

- Hé Courtney! Gyere be! Kész az ebéd. - szakította félbe ábrándozásomat az én édes anyum..
- Megyek máris. - mondtam, majd bedobtam a vízbe azt a követ, amit éppen akkor szorongattam a kezemben.

- Jó étvágyat! - kezdte apa, mire mi is felkaptuk a fejünket és megismételtük amit mondott.

Miután már a desszerttel is végeztem, nyomtam egy puszit az 'ősök' arcára, majd felmentem a szobámba, gyakorolni a darabomat. Most biztos kérdőn nézhettek rám, de igen, úgymond elismert énekesnő vagyok az iskolámban. Kértek már fel iskolai darabokra, különböző rendezvényekre és még egyszer esküvőre is.! Nos az volt életem egyik fénypontja, amikor az ifjú párnak énekelhettem...nagyon jó volt. Ezeknek a meghívásoknak mindig nagyon örülök, mert tényleg tiszta szívemből imádok énekelni. Emellett még imádok rajzolni és gitározni is. Ezek a dolgok szinte a lelki békét jelentik számomra.

Épp végeztem, amikor meghallottam, hogy csörög a mobilom.
- Szia, Courtney! - köszöntött, az a hang, amitől mindig jobb kedvre derülök.
- Szia, Kelly! Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jól vagyok köszi! Na és te? - érdeklődött.
- Köszönöm megvagyok. - feleltem nevetve.
- Igazából azért hívtalak, hogy nem - e lenne kedved átjönni filmezni?
- De, de lenne! Még szép hogy! Hányra menjek?
- Fél 6 ?
- Aha, jó lesz. Akkor fél hatra ott vagyok.
- Oké köszi, szia! - köszönt el.
- Puszi! - mondtam, majd letettem.

Boldog vagyok, hogy van egy ilyen barátnőm, aki még a semmiből is rám csörög, hogy áthívjon...., de ha már itt tartunk, mondok néhány szót nektek róla is.

Kelly - vel már jó pár éve ismerjük egymást. Mindig is Ő volt az a személy, aki, ha szomorú voltam, megvigasztalt, ha boldog voltam, velem örült és mindig számíthattam Rá. Személyiségre, egy szolid, társaságkedvelő, szintén életvidám lányról van szó. Nos, röviden összefoglalva ennyit Kelly Carter - ről.

Már épp léptem ki a kapun, amikor Wishbone, a kutyám hátulról rám ugrott. Megfordultam és egy aranyos kis fejjel találtam szemben magam. Nem bírtam megállni, hogy ne simogassam meg a kis buksiját, így lehajoltam és megszeretgettem.

Sziasztok!:)

Bogi vagyok, és ez a legelső blogom! Remélem, majd belejövök és tetszeni fog nektek amit csinálok!Nos, röviden ennyi. Köszönöm, hogy olvastok! Puszi x